Csokoládé története
A kakaó és a kakaókészítmények csak Amerika felfedezése után kezdtek elterjedni a világban és váltak az egyik legnépszerűbb élvezeti cikké. A kakaó és csokoládé szavak azték eredetűek, már Kolumbusz említi és az azték „kakaual” szóból származtatják. A csokoládé szó a „xocoatl” szóból ered jelentése „xococ”=savanyú, fűszeres, fanyar és ”atl”=víz.
Először a mayák kezdték el termeszteni a kakaóbabot. Később i.sz.1200-ban az aztékok leigázták őket, és ezzel
 |
megszerezték a kincset érő kakaóbabot is. Az aztékok nagy becsben tartották a kakaóbabot, és fizetőeszközként használták. Az adókat aranyban vagy kakaóbabban kellett befizetni (egy rabszolga 100db kakaóbabot ért.) Az aztékok 4-5 féle kakaónövényt különböztettek meg és a „tlalkakahuatl” faját használták.
A fennmaradt leletek szerint az aztékok a kakaóbabból egy keserű italt készítettek az alábbiak szerint: a kakaóbabot agyagedényben megpörkölték, héjától megtisztították, a magbelsőt malomkövön aprították. Az így kapott kakaómasszából kukorica, orleán, bors, vanília, méz hozzáadásával mennyei italt készítettek.
II. Montezuma uralkodása idején aranykorát élte a csokoládéital kultusza. Ebben az időszakban kakaóvajban gazdag, szilárd, szájban olvadó felhabosított formája vált közkedvelté. II. Montezuma afrodiziákumként használta és csak afrodiziákumként használta és csak a férfiak, közülük is az elit számára volt elérhető, maga volt a folyékony arany. Európába a csokoládé italt először Kolumbusz hozta be, aki Ferdinánd királlyal és Izabella királynővel ismertette meg, de az italt keserű íze miatt általános nemtetszés fogadta a királyi udvarban. |
 |
Cortez 1519-ben szállt partra Mexico-ban az Eldorádót=aranyban gazdag földet keresve. Aranyat nem talált annyit, amennyit remélt, de látván a kakaóbab kultuszát úgy gondolta, hogy Európában ebből üzletet lehet csinálni. Ismerve az Európai ízlést, saját csokoládéitalt kísérletezett ki, amelynél az eredeti recepthez még vaníliát és cukrot adott. A csokoládéital édes változata közkedvelté és divatossá vált a spanyol udvarban. Mégis fogyasztása a 17. századig szinte kizárólag a spanyol udvarra korlátozódott, mivel nagyon drága volt és nehezen lehetett hozzájutni.
Elterjedése V. Károly német-római császár nevéhez fűződik, amikor I Károlyt Spanyolország királyaként egyben V. Károly néven német-római császárrá választották, ugyanis az ő uralkodása alatt került ki Spanyolországból Európa más területeire a csokoládé és elkészítésének receptje. A csokoládé 1650-es években ért Angliába, de még mindig csak a leggazdagabbak tudtak hozzájutni és sok estben, orvosságként tartották számon.
Mária Terézia is előszeretettel fogyasztotta olyannyira, hogy egy szobalányt egyenesen Spanyolországból hozatott. A lány mindennapi feladata volt, hogy csokoládé italt készítsen számára. A „molinillio” nevű pálca után, amelyet az aztékok a csokoládé habosítására használtak „la molina” volt a gúnyneve. A csokoládéfogyasztás csak az udvar belső köreire korlátozódott és csak ők fogyaszthatták az italt az ágyban elköltött késői reggeli során. A fordulat 1852-ben következett be, amikor a gyarmatokról származó kakaó vámja 24 pennyről 1pennyre csökkent, hála a nagyiparosok (Cadbury, Fry, Terry, Rowntree) nyomásának. 1795-ben Fry and Son alkalmazott először gőzgépet a csokoládégyártásban is, mellyel ipari méretűvé vált a gyártás. Ezután a csokoládé fogyasztása széles rétegekben |
elterjedt és nem az arisztokraták kiváltsága volt többé.
1875-ben a svájci Denel Peter, aki megismerkedett Henri Nestle vegyésszel, feltalálta a tejcsokoládét. 1879-ben Rudolph Lindt megfigyelte, ha a kész csokoládémasszát egy napon keresztül mozgatja, javul a minősége. Ez alapozta meg a csokoládéfinomító, azaz a konsoló berendezés megtervezését és tette a svájci csokoládét méltán világhírűvé. |
|